Magyarszombatfa az ország nyugati végében, Vas megyében, az Őrség történeti kistáj déli peremén, a magyar–szlovén határ mentén fekszik, a Zürich (Szentgyörgyvölgyi)-patak partján, a Veleméri-völgyben. A település két, korábban különálló falu, Magyarszombatfa és Gödörháza 1973-ban történt egyesítéséből jött létre, amely mindmáig az őrségi fazekasság központja. Történetileg hagyományaiban kapcsolódik a Vendvidékhez (történeti Délnyugat-Vas, Nyugat-Zala), azon belül is az egykori lendvai uradalomhoz tartozó vend-szlovén falvak (pl. Kebele, Kobilje) hasonló gerencsér kultúrájához. A település szerkezete még ma is részben utcára épült házakból, részben ezen házak melletti sikátoron át megközelíthető egy vagy több ház összességéből áll.
A falu és környéke már az őskorban is lakott hely volt. Ezt bizonyítják az előkerült régészeti leletek. A falusi földrajzi környezete biztos megélhetést nyújtott az itt megtelepedő és átvonuló őskori kordéknak.
Az itt élő néptörzseket a kelták, majd a rómaiak hódították meg. A rómaiak uralmát rövid időre hun fennhatóság váltotta fel. Nyugaton lakatlan gyepüt alakítottak ki, de a Borostyánkő úton a kereskedők biztonságban közlekedhettek.
A IX. század közepén az Őrség területét grófságokra osztották, s kialakultak a világi és egyházi igazgatási egységek, a vezetők birtokadományt kaptak. Taksony fejedelem uralkodása idején alakította ki a gyepüket és kiépítette a határhoz vezető utakat.
1366-ból való első okleves említés bizonyítja a közel 700 éves fazekas hagyományt a faluban.
A falu 1907 óta viseli mai nevét, azaz Magyarszombatfát; előtte Zumbathfalva, Sombatfalva, Zombathfalva településnevek voltak fellelhetőek az írásos emlékekben.
Az 1950-es évektől a 1998-ig a Kerámiaüzem volt a falu fő foglalkoztatója. Volt idő amikor több mint 150 ember dolgozott a gyárban. Bezárását követően, a foglalkoztatási szerkezet alapvetően megváltozott. A nagyüzemi termelés helyett a kisvállalkozások, fazekas műhelyek jelentették a megélhetési forrást, és egyben idegenforgalmi vonzerőt.
2002 óta minden évben megrendezésre kerül Magyarszombatfán a Nemzetközi Fazekas Találkozó, amely a fazekas szakma hazai nagyszemléje, kulturális nagyrendezvény a falu és a Velemér-i -völgy hagyományainak, értékeinek bemutatkozása.
2005-től az elhagyott kerámiaüzem új tulajdonosra talált, ismét a környék egyik legjelentősebb foglalkoztatójává nőtte ki magát. A profilváltást követően ma cserépkályha-elemek gyártásával foglalkoznak a fazekastermékek és dísztárgyak termelése helyett.
A település szórvány gyümölcsöseiben hagyományos gyümölcsfajtákat termesztenek, amit nyers gyümölcsként, befőttként – ritkán aszalva – fogyasztanak. A hulló és megmaradó gyümölcsből jó minőségű pálinka készül a helyi szeszfőzdéjében.
Gödörháza 1973 óta Magyarszombatfához tartozik. Magyarszombatfa utcás települési alaprajzával szemben szórvány település képét mutatja, ahol a házak egymástól elszórtan, kisebb bokorban helyezkednek el. Az újabb épületek azonban itt is a települési fő utca mentén létesültek. Érdekesség, hogy az utcaneveket – mégpedig az egykor ott lakó családok neveit viselő utcaneveket – találunk, sajátos írásmóddal például: „Kispetik uccája”.
2014-ben a magyarszombatfai fazekasság felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére.
